A barokk jellegzetes öltözködési szokásai Magyarországot is elérték a 17-18. században. A francia divat szigorúan ellenőrzötten érkezett hazánkba a Mária Terézia által kivetett vámok miatt. A kor ruhái tulajdonképpen annak köszönhetik megjelenésüket majd divattá válásukat, hogy az akkori uralkodók testi hibáikat valamiféle módon, extrém, nem mindennapi ruhák segítségével próbálták palástolni.
Hogyan is terjedt el Magyarországon a divat? Ebben az időben jelentek meg a divatlapok, a főurak francia illemtanárokat alkalmaztak, akik a gyerekeket oktatták és a ruhákat is viselték. Számos német ajkú letelepedése is meghatározó volt, magukkal hozták a francia divat világát. Az arisztokraták egy részének Bécsben is volt háza, így divatos ruhákhoz jutottak. Vagy éppen megemlíthetjük a külföldön tanuló lutheránus lelkészeket, akik magukkal hozták az idegen területek férfidivatját. Megjelentek a hímzett cipők, a színes harisnyák, csipkék, szalagok, a hajbodorító vas, a hajpor, férfiaknál kiegészítőként megjelent az óra, a sétapálca, a fehér paróka, vagy éppen megemlíthetjük a nyári kesztyűt is. Mária Terézia viszont felhívta a figyelmet az erkölcsi romlásra, védte a nőket a mély dekoltázstól és a rövid szoknyától. Magyarországon kevesebb rendeletet hoztak a viseletek vonatkozásában, mint a nyugati országokban. Így a debreceni szabólegényeknek meg kellett magukat különböztetni a parasztságtól, öltözködésben és viselkedésben egyaránt. Bevezették a huszáruniformist, illetve meghatározták az erdélyi, szász városok ruharendtartását. Utóbbi azt jelentette, hogy megmondták mit viselhet a nő, a férfi, a fiatal, az idős, a polgár vagy a paraszt, vagyis a lakosokat osztályokba sorolták. Ha az emberek nem tartották be ezeket a szabályokat, büntetést kaptak. Ez lehetett pénzbeli, vagy akár erkölcsi, mivel aki megszegte a rendeletet, az gúny tárgyává vált. A francia forradalom után Déván a nemeseknek egyforma uniformist kellett viselni, hogy megkülönböztethetők legyenek a polgárságtól. Az elit osztályok átvették a nyári kesztyű használatát, korábban ez nem volt jellemző, de elkezdtek parókát, púderezett hajat, vagy fűzőt is viselni. Az öltözködés után a lakóházak berendezéseit, háztartási eszközeit is megpróbálták szabályozni. Például nem lehetett akárkinek lakkozott szekrénye, aranykeretes tükre, ezüst pohara, kanala, selyem ablak- vagy ágyfüggönye. A nyugati szokás átvételét nagyon sokan rosszallották, nem nézték jó szemmel. A barokk öltözet bár megjelent Magyarország egész területén, de olyan extrém, kirívó ruhákat nem viseltek az itt élők, mint nyugati társaik.
