Az edelényi kastély fűtését a fénykorban néhány kandalló és sok cserépkályha biztosította. Két kandallót használtak az emeleti díszteremben, egyet pedig a jobboldali udvari szárny végében kialakított biliárdteremben. A kandallók beletartoztak az építészet antikizáló-itáliais-franciás hagyományába, ezért építették őket a díszesen kialakított – és nem minden évszakban fűtendő – társasági termekben. A cserépkályháknak is megvolt a közép-európai barokkban eleven és formailag alakulókész hagyománya, ezeknél a kályhaforma változatai fejeztek ki eleganciát, vagy köznapiságot.
A rokokó kályhák
Az edelényi L'Huillier-kastély, a monoki Andrássy-kastély és a hejcei püspöki nyaralókastély cserépkályhái azonos műhely munkái. Edelényben és Monokon a kályhák elhelyezésére a kastély adott részének rokokó kifestésével együtt került sor, a festés mindkét helyen Lieb Ferenc munkája. A hejcei kastélyban a kályhás nevét is ismerjük: a kassai Josephus Lechsner állította fel őket 1778-ban. Lechsner bizonyosan azonos azzal a Joseph Lescher v. Löscher nevű kassai fazekassal, aki 1758-ban Barkóczy püspök számára dolgozott Egerben, 1765-ben pedig 14 Pozsonyból származó cserépkályhát épített fel az egri püspöki palotában.
Cserépkályhákat a 13. század óta készítettek Közép-Európában, s onnan terjedtek a Skandináv-félszigetre és keletre is. Eleinte a kemencék hőleadását javították az égetett kerámiacsempék beillesztésével, de hamarosan csak kályhacsempéből készítettek a mai értelemben vett cserépkályhát. A csempék sokfélék és különböző méretűek lehettek, de a belőlük épített kályhatest mindig szögletes volt és mindig kétemeletes, alul a tűztérrel. A nagy formai változásra a 18. században került sor, amikor előbb neves építészek, aztán mások is arra törekedtek, hogy a kályha formája a barokk, majd a rokokó hasas-homorú formáit vegye fel, s hogy alaprajza is, metszete is mozgalmas és szoborszerű legyen. Ennek a törekvésnek szép eredménye élvezhető az edelényi kastélyban.
A rokokó kályhák nyersgyártásánál lécekből és drótokból készített segédszerkezetet alkalmaztak. A még nedves, már öntartó (bőrkemény) agyagpalástokra rakták rá híg agyagos ragasztással a formált díszeket, virágfüzéreket, gyümölcsgirlandokat, olykor akár kisméretű domborműveket vagy szobrocskákat is. Az első égetést (zsengélést) követte a mázazás, a 18. században leginkább a fehér ónmáz, amely kiégetése után az egész kályhát porcelánhoz tette hasonlóvá. A legigényesebb cserépkályhák egy-egy díszét, tagozatát aztán aranyozták, ahogy aranyképzetet keltett a vaslábak sárgaréz burkolata és a kályhatestet hordó vaslap sárgaréz abroncsa is.
Az edelényi kastély 14 rokokó kályhája közül mára négy maradt meg, a hajdani ebédlőben, a mellette lévő fogadószalonban, a gróf udvari lakószobájában és az egyik rondellában, amely hajdan a lakosztály belső kabinetje lehetett.
Az edelényi két empire kályha
A kastély egyik udvarra néző szobájában álló hengeres, fehér cserépkályha a kályhaművesség következő korszakát képviseli. Jellegzetes az alapforma, a henger, egyszerűséget és a geometria új tiszteletét hirdeti. Amennyivel egyszerűbbé vált a kályha formája, annyival összetettebbé lett belső kialakítása. A 18. században Európa-szerte drágább lett a fűtőanyag, mert fogyott az erdő, s ez arra késztetett, hogy a kályhák hőleadásának törvényszerűségeit kutassák. Míg a régebbi kályhák belseje egyterű volt, a felmelegített levegő a teljes kályhatestben kevergett, az újakban járatokat képeztek a kályhák belső felülete mentén, hogy az abba terelt meleg minden hőjét a kályhafalakba adja le. A mesterség összetettebbé vált, s ugyanakkor átadta a díszítés feladatát önálló formafaragóknak, akik fa negatívokat készítettek, s azokat adták el a most már szobrászok nélkül működő kályhásműhelyeknek. A kiválóan faragott minták így szélesebben elterjedtek. Az edelényi kályhát - mint sok hasonlót országszerte - római istenek és mitológiai alakok díszítik: Mars, Vénusz és Flóra.
Az egyik kályha rossz állapotú, lábazati eleme a hamuzó ajtó utólagos beépítésekor több darabra tört, hiányos. Hengerpalástjait rossz sorrendben építették össze, a fűtőajtó helyének kivésésekor tört el a Merkúrt ábrázoló oldalpalást. A kályha máza nagy felületeken sérült, lepattogzott, plasztikus rátétdíszei kopottak, töröttek. Falbakötő elemei, hátsó palástja, vázája megsemmisültek. Rossz állapotára való tekintettel minden eleme, szinte egész felülete restaurálásra szorul.
A másik empire kályháról készült archív fényképen kívül csak egy mérműves palásttöredék maradt fenn, pótlásként beépítve egy másik kályha hátsó falfelőli részébe. Maga a kályha eltűnt, rekonstrukciója más cserépkályhából származó darabok és archív fotók alapján készült.
A "rosinante"
A 19. század közepéről származó klasszicista, zweites rokokó kályha a szigetmonostori Rosinante fogadó tulajdonosainak, Szikora Imrének és Nagy Ágnesnek az adománya. A fehérmázas empire kályha elemeinek hatvan százaléka megmaradt, törött, sérült állapotú. Vázája, főpárkánya hiányzik, analógiák alapján azonban rekonstruálható.
A szirmabesenyői kályha
A barokk-rokokó téregyüttes hiányait a helyreállított kastélyban egy olyan későrokokó stílusú cserépkályha egészíti ki, amelyet a miskolci Herman Ottó Múzeum kölcsönzött a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának. A kályha a szirmabesenyői Szirmay grófok 18. századi kastélyának egyik melléképületében állt, mielőtt a múzeumba került. A karcsú kályhatesthez egy nagyon hasonló másik cserépkályháról tudjuk, hogy ritka típust képviselt, a kandallókályhákét. Az Esterházy hercegek bécsi palotájában álló kályha szolgált mintaként a szirmabesenyői kályha megsemmisült nagyméretű rézajtajának rekonstrukciójához.
Ezek a fűtőeszközök egyesítették a cserépkályhák erényét, a hőtartást a kandallókéval, vagyis a lobogó tűz látványával. A szirmabesenyői kandallókályha 1770 táján készült, orommezejébe II. József profilját másolta a készítője a császár-király egy aranydénárjáról. A kandalló küszöbeleme hiányzik, a kandallónyílást kísérő támelemek és az oldalsó íves palástok töröttek, hiányosak. A tűzteret záró sárgaréz ajtó és bronzlábas vastalp hiányzik, ám mindkettő a bécsi, Wallnerstrasse-i Esterházy-palota nagyajtós, 18. századi kályhájának meglévő fémelemei alapján rekonstruálható. Plasztikus, figurális és ornamentális díszítései kopott, sérült, hiányos állapotúak.
A kályharestaurátorok
A kályhák restaurálásában közreműködnek: Szebényi Judit kerámiarestaurátor, Dávid Ferenc művészettörténész és Soós László restaurátor.
