Meglehetősen rossz állapotban voltak az edelényi kastély páratlan értéket képviselő, rokokó falképei, amikor a restaurátorok - valamennyien a Magyar Restaurátorok Egyesületének tagjai - 2010 áprilisában hozzáláttak a megmentésüknek. A kastély korábbi átépítései, a nem rendeltetésszerű használat, a beázások, az elektromos hálózat, a válaszfalak, a vécék és a fürdőszobák kiépítése számottevően roncsolta az alkotásokat. A 20. század elején a kifestett termek oldalfalait és falképeit mésszel, néhol tapétával borították. 1986-ban feltárták ugyan a meszelésrétegek alól a falképeket, a vakolatszéleket rögzítették és részleges állagmegóvást is végeztek, ám a kastély azóta lakatlanul állt, és az időjárás tovább roncsolta a képeket. Ezért a kastély felújítása során indokolt a falképek teljes restaurálása.
A restaurátorok feladata kettős volt: egyrészt az eredeti falképek feltárása és anyagában való megőrzése, másrészt az idők során keletkezett hiányok pótlása, kiegészítése, az eredeti mű hitelességének megőrzésével az egykori művészi egység minél tökéletesebb megvalósításával.
A restaurálandó alkotások
A téglafalazatra annak idején egyenletes, a szokásosnál vastagabb (4-7 cm) vakolatréteget hordtak fel, három rétegben. Az alapvakolat durvább szemcséjű kavicsokat tartalmaz, a felső festővakolat homokból és mészből készült, felülete néhol egész sima, más helyiségekben durvább, fasimítókkal bedörzsölt. A vakolat készítésekor jó minőségű alapanyagokat használtak és odafigyeltek a mész-homok megfelelő arányára, így tették a freskó technika alkalmazását lehetővé. Néhol megfigyeltek a szakemberek egy korábbi festett periódust is, az azonban nem volt ennyire díszes, és lehetséges, hogy nem fedte a szobák teljes felületét, csak a kályhafülkéket és a lábazati részeket. Ennek kis töredéke látható a grófi háló kályhafülkéjében.
A falképek festéstechnikája lehet freskó vagy szekkó, vagy a kettő együtt alkalmazva. Az itáliai eredetű elnevezés a nedves (fresco) illetve már száraz vakolatanyagra (secco) történő festést jelenti. Utóbbi esetben valamilyen kötőanyag használatára van szükség ahhoz, hogy a por alakú festékanyag a felületen megmaradjon. A még nedves vakolatra ecsettel felhordott, vizezett vagy mésszel kevert porfesték a vakolat száradása folyamán a felszínen megköt, erős, kemény, színes felülete a freskó. A kastély mennyezetein és a lunettákon elhelyezett figurális képek freskó technikával készültek. Az oldalfalak festése láthatóan meszes szekkó technikával készült. Először kilyuggatott kartonrajz segítségével átpauzálták a felfestendő mintát, majd kézi festéssel, ecsettel dolgozták ki a mintát. Más esetben kivágott sablont használtak a motívumok felfestéséhez.
A restaurálás menete
A restaurátorok a munkájukat az anyagvizsgálattal kezdték, amely az átfestések bizonyítását, a tisztítás során felhasználható vegyszereket, az esetleges színelváltozások okának meghatározását és a festő színhasználatának megismerését célozta. Mintavétel után mikroszkópos vizsgálatok segítségével határozták meg az eredeti falképeknél felhasznált pigmenteket. A vizsgálatok szerint a festő palettája tartalmazott olyan porfestékeket, amelyek az ő korában már nem voltak általánosan használatosak, drágaságuk miatt. Kiderült, hogy aranyozás és ezüstözés is díszítette a falképek felületét.
A tisztítással a különböző eredetű szennyeződéseket távolították el a felületről a restaurátorok. A feltárás célja az eredeti mű értékeinek felszínre hozása, az átfestések és egyéb idegen anyagok lehetőség szerinti minél teljesebb eltávolítása az eredeti felület sérülése nélkül. A feltárandó és az eltávolítandó anyagoktól függően specifikusan kiválasztott száraz és nedves, vegyszeres és tartós vegyszeres (pakolásos) módszereket alkalmaztak a szakemberek.
A falazattól elvált vakolatrészeket, vagy a lemezesen elvált vékony festőrétegeket injektálásos technikával, valamilyen jól kötő anyaggal rögzítették. Ahol az egykori kötőanyag már elbomlott és a festékréteg porlik, ott szükségessé vált a festékréteg rögzítése. Különösen a szekkó technikával festett részletek válnak idővel sérülékennyé. A helyi, felületi konzerválás általában cellulóz vagy akrilát tartalmú kötőanyag ecsetelésével történik.
A restaurálás folyamatát megnehezíti, lassítja, ha a falazatban aktív nedvesség van jelen, vagy ha a falazat és a vakolat beázott, vízoldható sókkal terhelt. Ezeket a felületeket csak alapos vizsgálatok után lehet munkába venni, és minden esetben speciális, külön kezelést igényelnek. (Például a sókat papírpakolással kell kioldani) Egy helyütt szükség volt egy néhány négyzetméteres falképrészlet leválasztására is, mert a falazat korábbi sérülése miatt mintegy 5 centiméteres üreg tátongott a vakolat és a falazat között. A falazat rendbetétele után az elvékonyított falképdarabokat visszaragasztották a helyükre.
A falképek retusálása és a festés kiegészítésének mértéke és módja minden helyiségben egységes szemléletmód alapján történik. A restaurátorok alapvetően arra törekszenek, hogy a retusálással megőrizzék az eredeti felszín megmaradt, finoman kopott jellegét, és eredetiségét semmiképpen se fedjék el. Az erősebben kopott felületeken nyilvánvalóan nagyobb mértékű retusálásra van szükség, hogy a plasztikus hatást elérhessék, de a hiányok kezelése visszafogottabb marad az eredeti részeknél.
A hiányzó falképrészek rekonstrukciója kiemelt odafigyelést igényel a szakemberektől. Céljuk a lehetőségek és körülmények mérlegelésével a hiányok teljes kiegészítése a helyiségek egységes, komplett és hiteles megjelenése, illetve bemutatása érdekében. A rekonstrukciós részletek kidolgozásának alapját többnyire a fellelhető archív képek nyújtják. Ahol nem áll rendelkezésre elegendő támpont, ott nem készítenek rekonstrukciót, hanem a hiány egyértelmű de legkevésbé zavaró megjelenését valósítják meg.
A restaurátorok
Az edelényi kastély falképeinek restaurálásában kizárólag diplomás festőrestaurátor-művészek vesznek részt, akik mindnyájan a Magyar Restaurátorok Egyesületének tagjai.
A kastély hat festett termének restaurálására Konzorciumot hoztak létre. A Konzorcium képviselője: Boromisza Péter vezető restaurátor. A Konzorcium tagjai: Brutyó Mária, Csanda Jenő, Győri Lajos, Hoós Mariann, Jeszeniczky Ildikó és Nemessányi Klára.
A restaurálásban résztvevő restaurátor-művészek: Fabó Éva, Forrai Kornélia, Gyarmati András, Heitler András, Sztrakai Judit és Verba Erika.
