Rokokó idill, polgári vállalkozókedv és bürokratikus bornírtság dramatikus hullámzása jellemzi az edelényi kastély filmszerű történetét. Az építtető francia gróf leszármazottjai Esterházy és Dessewffy rokonsággal lakják be a reformkor előtt felvirágzó kastélyt. Jönnek majd a világhírű Coburgok és gazdasági szerződést kötnek a Bódvavölgyi Bányatársaság békebeli vállalkozóival. Az államra szálló kastély 20. századi helyiségeiben időnként bűnözők raboskodnak, adóhivatali és járásbírósági tisztviselők tüsténkednek, csendőrök posztolnak, szovjet parancsnokok parancsolgatnak…
A hazai kastélyok enteriőrjében 1945 előtt a barokktól a biedermeieren keresztül az art decóig sokféle történelmi stílus megjelenhetett. A főúri reprezentáció belső terei, mindenekelőtt a barokk és klasszicista kastélyok exkluzív kulisszái a polgári korban is megőrizték vonzerőjüket. Áhított mintaként, eszményített példákkal szolgáltak a demokratizált közélet olyan helyszíneinek építészetéhez, mint a színházak és operaházak, nagyszállodák és kávéházak, városi paloták architektúrája. A filmes szakma kulcsjeleneteihez a kastélyok és azok polgári reinkarnációi illusztris közeget kínáltak: a hatás nemcsak közvetlenül érvényesült, hiszen a stúdiók és filmgyárak akár maguk is felépíthették saját elképzelt álompalotáik káprázatos világát.
A történész Gyáni Gábor vonatkozó gondolatait idézve: a kastélyok „Puszta létükkel is kifejezik, hogy lakóik, a közelben elterülő birtok „örökletes” tulajdonosai nem ebből a közönséges világból valók. A nemesi elkülönültség, sőt magasabbrendűség és láthatatlanság igénye, a kastélyhoz kötött életforma ezért is bír oly nagy jelentőséggel mind a kastélybeliek, mind a kívülállók számára. Ráadásul a kastély népes személyzetre tart igényt, ezáltal kenyeret ad egy falu fiataljainak (…). A kastélyok nemcsak a lakói, a születési arisztokrácia történelmi eredete folytán, de fizikai voltukban is történelmi atmoszférát sugároznak magukból.” (Gyáni Gábor: Hétköznapi élet Horthy Miklós korában (Corvina Kiadó Kft. Budapest, 2006.) 46. oldal.) Kíváncsiság, vágyakozás, emelkedettség, romantikus miliő – a kastélyok tálcán kínálták a helyszíneket és témákat a filmes forgatókönyvíróknak.
A kiállítás szervezőinek fantáziáját is megmozgatta a kastély-jelenség, mindenekelőtt az edelényi barokk épületegyüttes. Sanyarú 20. századi sorsának reális bemutatása helyett ezúttal hóbortos képzeletbeli kalandra, filmtörténetre, műtárgyakra és fantáziára alapozott kastélybéli játékra invitálják a látogatókat! Előre bocsátjuk, hogy a kiállítás „cselekménye kitalált történeten alapul. Szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve”.
