kastélysziget's blog

Régi időkről hallva nehezen tudjuk elképzelni, milyen kevés figyelmet fordítottak eleink a testi tisztaságra. Ma már a civilizált világban természetes, hogy az alapvető személyes higiénia elengedhetetlen az egészséghez. De nem gondolták ezt mindig így. A tisztálkodás a történelmi korok során nagy változásokon ment keresztül. E tekintetben nem sok kivetnivalót találhatunk az ókori római, görög vagy zsidó emberek életében.

Azt szokták mondani, hogy a virág elkísér bennünket a bölcsőtől a sírig. Ez kicsit közhelynek tűnhet, de ha belegondolunk, van benne igazság. Mert mikor és kinek is ajándékunk virágot? Az ifjú párnak az esküvőjükön, a szülésen nemrég túleső kismamának, a ballagóknak, a névnapot, születésnapot, évfordulót ünneplőknek, a szeretett személynek. Egyszóval mondhatnánk azt is, hogy bárhol, bármikor, bárkit meglephetünk egy-egy szál virággal vagy éppen csokorral.

Mária Teréziában és Forgách Ludmillában, az edelényi kastély egykori főúri hölgyében nemcsak az volt a közös, hogy mindketten ugyanabban az időben  -  a barokk korában – éltek, hanem összekötötte őket más is. Ez pedig a csillagkeresztes Dámák Rendje volt.

1775. szeptember 14-én Forgách Ludmiila grófnő ugyanis tagja lett ennek az előkelő hölgyekből álló közösségnek, a csillagkeresztet személyesen a császárnőtől kapta meg. A nyomtatott adományozó okiratot ma a Magyar Országos Levéltár őrzi.

Írásos bizonyítékok ugyan nem támasztják alá, hogy valaha járt-e Czinka Panna az edelényi kastélyban, de annyi biztos, hogy az épület egyik szobájában egy pipázó cigányasszonyt örökített meg Lieb Ferenc festőművész. Érdekes egybeesés, hogy Czinka Pannának, az első cigányprímásnak az élete, valamint a kastély  fénykora ugyanazon időszakra tehető.

Az, hogy egykoron a kastély ura és felesége -  Eszterházy István és Forgách Ludmilla hallhatták-e személyesen is otthonukban a virtuózt, lehet, hogy örökre rejtély marad.

Korábbi jegyzetekben már megismerkedtünk néhány mitológiai jelentésű falfestménnyel az Edelényi Kastélyszigeten. Az ilyen témájú festmények nagyon népszerűek voltak a barokk korban, csakúgy mint a falakra festett emblémák. De vajon mit is jelenthettek, mit fejezhettek ki ezek a rajzok, melyeket nagy többségükben felirat is kísért?

Az embléma görög eredetű szó, melynek jelentése „berakott munka”, „berakásos díszítmény”; de fordíthatjuk még jelvényként, jelképként vagy szimbólumként is.

Az edelényi uradalom birtokosainak férfi tagjai szinte egytől egyig katonai szolgálatot teljesítettek. Ennek kapcsán most repüljünk vissza az időben és ismerkedjünk meg a katonasághoz szorosan kapcsolódó verbuválással.

A barokk jellegzetes öltözködési szokásai Magyarországot is elérték a 17-18. században. A francia divat szigorúan ellenőrzötten érkezett hazánkba a Mária Terézia által kivetett vámok miatt. A kor ruhái tulajdonképpen annak köszönhetik megjelenésüket majd divattá válásukat, hogy az akkori uralkodók testi hibáikat valamiféle módon, extrém, nem mindennapi ruhák segítségével próbálták palástolni.

A barokk korban a hierarchia élén állók elit szokásai, öltözéke követendő példaként jelent meg az alsóbb osztályok számára. Az uralkodók mindezzel a hiányosságokat próbálták elpalástolni, illetve kimutatni az azonos csoportba való tartózást és az alsóbb osztályoktól való megkülönböztetést. Érdekes például, hogy Planteget Henrik lábproblémái miatt viselt hosszú, csőrös cipőt, ezért a közvetlen környezete is ezt viselte, majd később divattá is vált.

A kastély első tulajdonosa a L'Huillier család volt. A birtokot az 1700-as években II. Rákóczi Ferenc zálogosította el az Elszaz-Lotharingiából származó katonatisztnek, L'Huillier János Ferencnek. Miután a család utolsó örököse, ifj. Dessewffy Ferenc utód nélkül hunyt el 1820-ban, a birtok visszakerült a királyi kamarához. Az edelényi uradalmat ezt követően 1836-ban vásárolta meg Ferdinánd György herceg, aki a Szász-Coburg-Gothai család tagja volt. A Coburg család a 18. század második felében több ágra bomlott.

Ha az Edelényi Kastélysziget nevét halljuk, általában mindenkinek a festett szobákban található képek jutnak eszébe. Ezzel kapcsolatban mindig felmerül a kérdés, hogy vajon falfestményeknek vagy freskóknak nevezzük-e őket. Most tegyünk rendet a két fogalom között, és megkapjuk a választ a helyes kifejezés használatára!