A barokk korban a hierarchia élén állók elit szokásai, öltözéke követendő példaként jelent meg az alsóbb osztályok számára. Az uralkodók mindezzel a hiányosságokat próbálták elpalástolni, illetve kimutatni az azonos csoportba való tartózást és az alsóbb osztályoktól való megkülönböztetést. Érdekes például, hogy Planteget Henrik lábproblémái miatt viselt hosszú, csőrös cipőt, ezért a közvetlen környezete is ezt viselte, majd később divattá is vált. A fogatlan uralkodók miatt evésnél a kenyeret törni kellett, a kopasz uralkodók miatt kezdtek el parókát hordani, vagy éppen a terhes szeretők miatt vált divattá a bő ruhák viselése. Mindehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a mértékletességre vigyázni kellett. Vagyis ha az uralkodónak hosszú, csőrös cipője volt, az alattvalóknak nem lehetett ugyanolyan hosszú, netán hosszabb.
Az alsó társadalmi rétegek igyekeztek utolérni a felsőbb osztályokat, megpróbáltak az egyenlőségre törekedni. Ezt viszont az uralkodó osztály egyrészt úgy próbálta hárítani, hogy az öltözködésük egyre extrémebbé vált, másrészt pedig különböző rendeleteket hozott, amelyben szabályozták a ruhák méretét: például milyen hosszú lehet egy uszály, mennyi lehet a főkötő magassága, vagy netán a cipő hossza az egyes osztályokban. A francia XIV. Lajos uralkodása idején a divat egyre inkább előtérbe került, kialakult egyfajta divathóbort és az alsóbb osztályok üldözéses utánzása jellemezte a divatot. A polgársághoz és a parasztsághoz is egyre hamarabb elértek a korábban csak a nemesek által viselt textíliák a 18. században. Így a ruhák általi megkülönböztetés tulajdonképpen megszűnt, mivel a társadalmi különbségeket már nem tudta megmutatni. A hangsúly a különböző kiegészítőkre terelődött, úgymint a rizsporos parókára, a nyári kesztyűre, a sétapálcára, a szablyára. Viszont felfedezhető egy kétirányú mozgás is. A felsőbb osztályok is elkezdték viselni az egyszerű festett vásznakat. Az idő teltével a nemesség még mindig meg akarta tartani az osztálytagozódásokat és újabb rendeleteket hozott az öltözködés terén.
Lieb Ferenc az Edelényi Kastélysziget falfestményeinek készítésekor, a korabeli életképek ábrázolásánál bemutatta a kor társadalmi hierarchiáját, melynek különbségei az öltözeten keresztül is megjelentek.
