A 16. század végén a reneszánszt fokozatosan a barokk váltotta fel. Az építészethez hasonlóan a díszítőművészetben, különösképpen a bútorművességben is radikális változások jelentek meg. Mindezek a bútorok stílusában, külső megjelenésében is megfigyelhetők.
Lássuk tehát hogyan változott meg a bútorkultúra a barokk korban!
Először is sokkal kevesebb faanyagot használtak fel egyegy bútordarab elkészítéséhez. Ennek eredményeként így azok könnyebben mozgathatókká váltak és kisebb helyen is elfértek. Jellemzőjük többek között a sok díszítés, a csigaforma, a formák tekervényessége és a gazdag, de viszonylag könnyebb faragás.
A díszítőmotívumok között megtalálható a kagyló- és virágminta, a fűzér, az akantuszlevél és az oroszlánmancsos láb is. Megjelentek a féldrágakő berakások és a bársonykárpitok, a bútorok összességében pedig egy “finom szimmetria” figyelhető meg.
Az egyes bútordarabok a korra jellemző egyházi fényűzést is tükrözték. Felületükön megjelentek az adott nemzetre vagy tájegységre jellemző dekorációs elemek.
Tölgyfa helyett a jobb tulajdonságokkal rendelkező diófát használták. Mindez azt eredményezte, hogy a faragások jobban a térbe emelkedtek és sokkal inkább mozgalmasabbá váltak.
A barokk kor legnagyobb találmányának a csavart oszlopot tekintjük, melyek szintén a bútorokat ékesítették. A fényűző paloták belső kialakítására jellemző volt az élénk vonalvezetés és a gazdag részletképzés. Az ülőbútor felületeit, mint az ülőlapot, a támlát vagy a karfát drága textíliákkal kárpitozták. Előkelőbb körökben megjelentek az íróasztalok és a falhoz csatlakozó konzolasztalok. Az ágy a fogadószoba része volt, de szerkezetét szinte teljes mértékig kárpitozás és baldachin takarta.
Ebben az időszakban alkalmazták először a famozaik technikáját. Mivel az ívelt formák gyorsan terjedtek, így a furnérozás technikáját már nem volt egyszerű használni. A gömb és egyéb más bonyolultabb felületeken a mesterek úgy érték el a kívánt célt, hogy kisméretű furnérdarabokat ragasztottak egymás mellé. Ezt az eljárást nevezzük famozaiknak.
A barokk bútorok megmunkálása, díszítése azonban különbözött az egyes országokban. Olaszországban például a gazdag kereskedőcsaládok házában jelentek meg rendkívül gazdag és összetett díszítéssel, drága textíliával kárpitozva, arany rojtozással díszítve. Franciaországban a kezdetekben az olasz darabokat használták mintaként, de később a francia főúri réteg ízléséhez igazították a bútorok kialakítását. Angliában két korszakot különböztetünk meg, az első az úgynevett átmeneti barokk, vagy “William II. And Mary”, a második pedig a “Queen Anne” stílus. Németországban a barokk arculata egyáltalán nem volt egységes. Az északi és a déli területeken egészen más bútorformálási módok alakultak ki.
Az új, reprezentatív épületek tulajdonosainak a kényelem iránti igényük egyre inkább növekedett Magyarországon is. Így hazánkban is nagy fejlődésnek indult a bútorművesség. Az urak a bútorok egy részét még mindig külföldről szerezték be, de a másik részét már itthon igyekeztek előállíttatni. Jellemző bútortípus volt a komód, az írószekrény és az üveges könyvszekrény.
