Aktualitás dátuma: 2021. september 5., nedeľa - 08:45
Bizony, eljött az idő... :")
Ezen a héten az utolsó gólyánk is elhagyta szeretett otthonát, kastélyunk főúri lakosztályát, hogy Afrika napsütötte tájain vészelje át a telet.
Kontinenseket átszelő vándorútjukat kísérje szerencse és gondtalan repülés!
Kedves Ludmilla, István és gyerekek! Visszavárunk Titeket!
Fekete István szavaival búcsúzunk a főúri családtól!
"– Halljátok?
A csapat mozdulatlan, és hallgatja Kelét, amint megkiáltja az embernek, a háznak, a tájnak, minden életnek a búcsúzó ősi köszöntőt.
Csend van most az udvaron; a kelepelés száraz pergése önmagába hull és elenyészik. Azután három árnyék repül végig a ház fehér falán nyomtalanul.
A csapat mintha csak erre várt volna. Egyetlen lobbanással a levegőben van mind. Keléék már le se szállnak. A föld süllyedni kezd, süllyed a fészek, a nádas, az öröm, a bánat.
Elmúlt a nyár, és mintha semmi sem történt volna, csak egy csapat gólya száll a tarlott mezők felett dél felé, dél felé."
