Aktualitás dátuma: 2021. júl 25., nedeľa - 09:45
Csernus Tibor pályafutása során rengeteg festészeti technikát használt. Többek között dolgozott olajjal, tussal, akvarellel, akrillal és temperával is. Szinte az összes módszert, amivel vászonra vagy papírra lehet alkotni kipróbálta és használta. Az "Egy műterem titkai" című kiállításon megtekinthető munkák alapanyagairól - olajfestékről, akvarellről és pasztellkrétáról - ejtsünk néhány szót.
Az olajfestés a legáltalánosabb és legszélesebb körben használt festési eljárás. Nem víz bázisú, tehát nem oldódik vízben és sokkal lassabban szárad, mint a tempera. Ez az anyag időtálló, sokkal erőteljesebbek, mélyebbek, tüzesebbek a színei. Csodálatos finomságú fény-árnyék viszonyok, tónus- és színátmenetek érzékeltetésére alkalmas. Korai történetéről keveset tudunk, valószínű, hogy kezdetben nem művészi célra, hanem felületvédelemre használták a vízállósága miatt. Szabadban elhelyezett címerek, pajzsok bevonására, dekorálására lehetett alkalmas. Rengeteg híres művészt ismerhetünk, akik olajt használtak a munkáikhoz. Leonardo Mona Lisa-ja is ezzel a technikával készült.
Az akvarell hétköznapi neve vízfesték. Festőalapja a nagyszemcsés, úgy nevezett ”akvarell papír”. Alkalmazásakor a világos tónusoktól kell a sötétebbek felé haladni. Ez a technika több ezer éves múltra tekint vissza. Őseink a barlangfestményekhez is vízzel hígított, a természetben található anyagokból készített festékeket használtak. Magyarországon a 19. században a hazai festészet megújulásával együtt jelent meg az akvarell festészet.
A pasztell átmenet a rajz és a festészet között. A krétához vagy rajzszénhez hasonló módon bánnak vele. A művész a pasztellkrétán kívül egyéb megoldásokhoz is folyamodik a por szétdörzsölésénél, mint például papírdarabok, zsebkendő vagy az ujjai. Legkorábban Leonardo da Vinci használta a munkáihoz. A 19. században az impresszionizmusban is nagy szerepet kapott, például Edgar Degas művészetében.
