A fehér bőr kultuszának oka közismert: Európában (akárcsak a világ számos más táján) a fehér arcbőr a nemesi származás, a vagyon szimbóluma volt; a napon lesült bőr a földeken dolgozó földművesek és más munkások ismérvének számított, ezért a felsőbb körök tagjai arcbőrük óvásával vagy fehérítésével igyekeztek tőlük elhatárolódni. Az arcbőr fehérítéséhez a 18. századot megelőzően elsősorban fehér ólmot, azaz ólom-szulfát hozzáadásával készült púdert használtak.
Az ólom-szulfát azonban erősen mérgező hatású anyag, ami hajhullást, fejfájást, mentális zavarokat és végső esetben halált okozhat. A 18. századra felismerték az ólom káros hatásait, és a púderekben ezt az alkotóelemet a jóval ártalmatlanabb cink-oxidra cserélték, illetve a hölgyek rizsport is használtak púder gyanánt az arc és a dekoltázs fehérítésére.
A korábbi évszázadokban arcfehérítésre persze nem csak vegyi anyagokat használtak, A középkorban például a hófehér arcbőr elérése érdekében olyan kozmetikumokat is alkalmaztak, mint például a porított tojáshéj vagy a tojásfehérje, amivel bepúderezték, illetve bevonták az arcbőrt. Emellett gyakran mostak arcot ecettel, melynek fehérítő hatásához a kor hölgyei nagy reményeket fűztek. Ennél egy fokkal elborzasztóbb módszernek számított az arcbőr emberi vizelettel történő lemosása. Ez persze csak a mai kor emberének tűnik gusztustalannak: a vizelet, a benne lévő ammónia tisztító hatása okán, évszázadokon át népszerű fogápolószernek, illetve a nagymosás elengedhetetlen kellékének számított.
A kor szépségeszménye nemcsak fehér, de üde fehér, fiatalos arcbőrt kívánt. Ennek jegyében pedig a 18. század hölgyei a fehérítő szerek mellett nagy mennyiségben kezdtek pirosítót használni, mely a kor elengedhetetlen kozmetikuma lett. A pirosító alapanyagául vörösborecet, szantálfa kivonat, illetve kármin szolgált, a legkedveltebb összetevőnek azonban a cinóber számított. A cinóber egy piros árnyalatú festékanyag, ami ma már szintetikusan is előállítható, csakhogy kezdetben még higany-szulfidból nyerték ki, ami ugyancsak súlyos mérgezést okozhatott.
(Forrás: Budai Lotti - Rizsporos hétköznapok, Női divat- és hálószobatitkok a 18-19. századból
Fotók: Props Commando - Set Dressing & Property Team, imdb.com)
