A fotóművészet eszköztára életre kelti a Seuso-kincs ezüstbe öntött képeit és egy olyan vizuális utazásra invitálja az érdeklődőket, amelynek során soha nem látott közelségből feltárulnak a kincslelet ezüst edényeinek rejtett részletei és izgalmas titkai.
A Seuso-kincs a római császárkor késői szakaszából (4.–5. század) származó kincslelet. Nevét az egyik ezüsttál feliratán megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta. Darabjai egy ünnepi lakomakészlet jellegzetes tartozékai, köztük tisztálkodáshoz és szépítkezéshez használt edényekkel. A készletet a 4. század utolsó évtizedeiben vagy az 5. század elején rejthették el, feltehetően egy háborús konfliktus elől menekülve.
A ma ismert együttes tizennégy, 4. században készült nagyméretű, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüstedényből és egy rézüstből áll, amelyben az ezüstedényeket elrejtették. A késő császárkorból ismert mintegy harminc, lakoma-készlet darabjait is tartalmazó nemesfém kincslelet között a Seuso-kincs mind művészi, mind anyagi értékét tekintve kiemelkedő helyet foglal el. A Seuso-készlet össztömegével a fennmaradt késő császárkori ezüst ötvösművészeti kincsleletek között a legértékesebbnek számít.
A Seuso-kincset az 1970-es évek közepén találták meg. Azóta sok viszontagságon ment keresztül, és több évtizeden át a nyilvánosság előtt is rejtve maradt. A magyar állam egy több éven át tartó sikeres tárgyalássorozat eredményeképpen visszaszerezte a kincs jelenleg ismert 15 darabját, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeumban jelenleg is megcsodálhatók.
Dabasi András és Kardos Judit kiállításon bemutatott műtárgyfotóin soha nem látott közelségből tárulnak fel a kincslelet ezüst edényeinek részletei és izgalmas titkai.
